Gyermekkorban mozgással hozhatók működésbe az érzékleteket feldolgozó agyi központok, tehát a leghatékonyabb tanulási forma a mozgás. Minden egyéb tevékenységgel igyekezhetünk kiegészíteni ezt, de pótolni nem tudjuk.
A mozgás a gyerekek számára nélkülözhetetlen, hatással van egész életükre, növekedésükre, semmi mással nem helyettesíthető és nem pótolható a testi és lelki fejlődésük során. A megfelelő mozgáslehetőségek biztosítása kedvező hatással van a pszichikus tulajdonságok, az érzékelés, észlelés, a megértés, a képzelet, az emlékezet, a gondolkodás fejlődésére is.
Talán emlékszik még arra, milyen vicces volt, amikor nagyapánk arra tanított, hogy egyik kezünkkel ütögessük a fejünket, a másikkal köröket írjunk a hasunk előtt. Egy időben mindenki azt mondta, hogy fekvő nyolcasokat kell a testünk előtt a levegőbe rajzolni, (jobb, majd bal, és mindkét kézzel egyszerre) hogy jobban teljesítsünk az iskolában. Testnevelés órán pedig a bemelegítő gyakorlatok között volt az indián szökdelés, ami bizony nem az egyszerűbb feladatok közé tartozik, és nem is a kezünknek, meg a lábunknak, hanem az “irányító rendszerünknek”!
Fontos, hogy gyermekkorban ne maradjanak el a kellő ingerek, abban a korban, amikor a mozgásaktivitás a legnagyobb és a mozgásos cselekvései a legintenzívebbek. A gyermek a legtöbb tapasztalatot életének első hat évében szerzi, ezért olyan fontos, hogy ebben az életkorban megkapja a megfelelő mennyiségű mozgásingert. Lényeges, hogy a harmonikus, sokoldalú fejlődés szempontjából igen érzékeny életszakaszban megfelelő mozgástapasztalatokat gyűjtsenek a gyerekek.
A tanulás, így a mozgástanulás is az élet velejárója, melynek során a kisgyermek megtanulja “működtetni” a testét. A rendszeres mozgástanulás során felismeri a lehetőségeit, és a korlátait. Rájön, hogy képes fejlődni, az elért teljesítmény sikere pedig ösztönző hatású. A teljesítmény megismétlésére, továbbvitelére, a személyiség fejlődésére is pozitív hatással van.