Osensei Otsuka Hironori Meijin, a Wado-Ryu Karate-Do alapítója

1892. június 1-jén született Shimodate városban, Ibaragi prefektúrában, orvos és harcművész apja – Tokuiuro Ohtsuka – másodszülött gyermekeként. Szamuráj nagybátyja – Chojiro Ebashi – sokat mesélt neki, ezzel keltette fel érdeklődését a harc művészete, a Budo iránt. Első mestere édesapja volt.

1897. áprilisában, kezdte meg tanulmányait Shinzaburo Nakayama mester, Shindo Yoshin Ryu Jujitsu iskolájába. Nakayama a Jujitsu harmadik nagymestere volt.

1910 és 1917 között a Waseda Egyetemen tanult. Ez alatt különféle jujitsu stílusokat ismer meg. Nagy hangsúlyt fektetett a pozitív energiák felismerésére. Megismerkedett Morihei Uyeshiba mesterrel az Aikido megalapítójával. Mély barátság szövődött közöttük.

1920-ban szerezte meg az első mester (dan) fokozatát.

Huszonkilenc évesen vette át az iskola legmagasabb fokozatú, minden ismeret elsajátítását tanúsító diplomát a “menkyo kayden”-t, ezáltal Nakayama nagymester utóda lett.

1922-ben részt vett egy sport fesztiválon Tokióban, ahol találkozott Gichin Funakoshi mesterrel, a modern karate atyjával. Kölcsönösen nagy hatással voltak egymásra.

Egy kis kórházban kezdett dolgozni, harcművészi tapasztalatait, mint „csontkovács” kamatoztatta.

Harminc évesen a Yoshin Ryu vezető instruktora és Funakoshi mester egyik asszisztense lett, ekkor kezdett Okinawa Todét tanulni.

1929-ben belépett a Japán Harcművész Szövetségbe. Ebben az időben az okinavai Karate elsősorban a formagyakorlatok, a katák gyakorlására koncentrált. Ohtsuka mester továbbfejlesztette a gyakorlóküzdelem, a yakusoku kumite technikáit. Ezt tovább módosítva megszületett a szabad küzdelem a (jiu) kumite. Ezt megelőzően a ma ismert szabad küzdelmet nem gyakorolták, mert túl veszélyesnek tartották a kontroll nélküli teljes erővel végrehajtott technikákat.

Nézeteltérése támadt Funakoshi mesterrel ezért kivált és létrehozta saját iskoláját. Ötvözte a Yoshin Ryu és az okinavai Karate elemeit, így hozva létre saját művészetét, aminek a Wado Ryu Karate-Jutsu és a Wado-Ryu Jujitsu Kempo (Wado – „Béke (Harmónia) Útja”) nevet adta.

1934. február 28-a a Wado Karate születésének, és Ohtsukasensei újraszületésének dátuma. Az új, független stílus mozgékonyabb, mintF unakoshi mester Shotokan stílusa, továbbá tartalmazott dobás -és lerántás-technikákat is.

A harcművészetek gyakorlása a húszas és negyvenes években ultra-nacionalista jellemvonás volt. A „haladó szellemű, felvilágosult” (nyugatias gondolkodású) japánok pogány művészetnek tartották.

A mester tanítása szerint az a Wado-Ryu elsősorban szellemi fegyelem. A „ten-chi-jin, ri-do”-t (menny-föld-ember, legfőbb út) harmonikus egységként kell tisztelni és keresni a szigorú magatartás és a fáradhatatlan odaadás által. A harcművészet gyakorlása nem csak a technikák gyakorlásából áll, hanem a békét és a harmóniát kell magunkban keresnünk nem az erőszakot. A legyőzhetetlenséget egészséges testtel és magas intelligenciával tudjuk elérni, hogy megvalósulhasson az ideális béke és harmónia, amire oly nagy szüksége van a mai világnak.

A Wado Ryu jele a békét szimbolizáló fehér galamb és a teljességet jelentő kör lett. Jigoro Kano mester, a Judo alapítója elfogadta, mint harcművészeti stílust de kezdetben a Judo kiterjesztett formájának tekintette.

A hivatalos regisztráció 1938-ban történt miután megkapta a „Renshi-Go” kitüntetést. Tartott egy hatásos bemutatót a Japán Harcművészek Szövetsége instruktorainak. Ebben az éven nagy csapás érte a harcművész társadalmat. Elhunyt Dr. Jigoro Kano a Judo atyja.

A következő évben a Szövetség azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy regisztráltassa a „Wado-Ryut” hasonló módon, mint a Shotokan Ryu, Goju Ryu, Shito Ryu.

Az ezt követő években a Wado Ryu Karate egyre népszerűbb lett. Új dojók nyíltak, egyetemeken tanították a Wado Karate művészetét. De ekkor már forrongott a világ – kitört a II. Világháború. Kína és Japán hadban álltak. A tanítványokat besoroztak és sokan nem tértek vissza. De a munka nem állt meg.

1942-ben kezdte Wado Karate tanulmányait egy jövõbeli nagymester Tatsuo Suzuki. Ohtsuka egy szigorú katonatiszt Miyata sensei felügyelete alatt kezdte el a Kendo művészetének tanulását.

1945-ben véget ért a háború. Japánt az amerikai csapatok megszállták. Betiltottak mindennemű harcművészet gyakorlását. Sok muzeális értékű kardot semmisítettek meg. A tilalmat csak 1948-ban oldották fel. A következő évben Funakoshi mester vezetésével létre jött a Japán Karate Szövetség.

1955-ben tartották az első bajnokságot. 1957-ben eltávozott Funakoshi mester is.

A ’60-as években Japán kis szigetein is feltűnt a Wado Karate.

1963-ban három mester, Arakawa, Takashima és Suzuki senseiek Európába és az Egyesült Államokba utaztak tanítani. A Wado Ryu Karate elindult világhódító útjára.

1966-ban Hirohito császár kitüntette a Kun-Go-To rendfokozattal és a Soko-Kyokujitsu-Sho érdemrenddel, a harcművészet terjesztésében végzett munkájáért.

1969. áprilisában elhunyt öreg barátja Morihei Uyeshiba sensei.

A 70-es években több jól képzett mester tanított külföldön és hozott létre nemzeti karate szövetségeket.

1972. október 9-én a Nemzetközi Harcművész Szövetség elnöke, a császári család tagja, Higashikuni herceg 10.dan fokozatban részesítette. Hironori Ohtsuka sensei ezzel megkapta a legmagasabb fokozatot, amit harcművész kaphat. Ettől kezdve megillette a „Meijin” megszólítás.

1980-ban Ohtsuka Meijin, azt fontolgatta, hogy visszavonul. Ez felvetette az utódlás problémáját. Idősebb fiát Jirót akarta kinevezni második Nagymesternek. Ezzel a döntésével néhány magasan képzett karatéka nem értett egyet, ezért kiváltak a szövetségből. Ők önálló szervezetet hoztak létre. Ohtsuka folytatta a Wado-Ryu Karate Világszövetség vezetését 1981. november 20-ig. Ekkor lemondott a Nagymesteri posztról és végleg átadta tisztségét fiának.

Két hónappal késõbb Hironori Ohtsuka Meijin, 1982. január 19-én életének 90. évében békésen eltávozott.

Sírjára egyik mondása került:

„A különbség lehetetlen és lehetséges között az egyén akarata.”

A Wado-ryu karate tehát Ohtsuka Hironori által alapított tradicionális karate iskola. Ötvözi a Shinto Yoshin-Ryu Ju-jutsu Kempot és az okinawai karatét.

Jelentése:

Wa (Béke, harmónia)

Do (Út)

Ryu (Iskola, stílus)

Technikai részről nézve a küzdelem centrikusság jellemzi, nagy hangsúlyt fektetve a jó időzítésre, a távolságtartásra, a támadás elöli kitérésekre a taisabakira, valamint a kitéréssel egy időben végrehajtott ellentámadásokra a nagashi technikákra.

Ezért a stílust fõleg a természetes, lágy, körkörös és rugalmas mozdulatok jellemzik a küzdelem közben.

Az önvédelmi technikáknál nagy szerepe van az ellenfél egyensúlyából való kibillentésének, vagy földre vitelének különbözõ dobásokkal és az ateminek (életpontok támadásának).